François Chanteprune, csavargó
Colette la Charonne, kurtizán
Elisabeth Trouvain, kurtizán
Simone Jodoudyne, kurtizán
Thonne la Longue, kurtizán
Bérarde Fanouel, kurtizán
Michelle Genaille, kurtizán
Claude Ronge-Oreille, kurtizán
Mathurine Girorou, kurtizán
Isabeau la Thierrye, kurtizán
Agns la Herme, az Étienne-Haudry apácája
Jehanne de la Tarme, az Étienne-Haudry apácája
Henriette la Gaultire, az Étienne-Haudry apácája
Gauchre la Violette, az Étienne-Haudry apácája
Alose de Gondelaurier, nemesasszony
Fleur de Lys de Gondelaurier, az előbbi lánya
Robert Mistricolle, a királyi kancellária főnöke
Guillemette la Mairesse, az előbbi felesége
Jacques Coictier, a király orvosa
XI. Lajos, Franciaország királya
Robert d'Estouteville, királyi tanácsos és kamarás, a párizsi ítélőszék főbírája
Florian de Barbedienne, a Châtelet auditora
Jehanneton de Buisson
Robin Chief de Ville, párizsi páncélkovács
Aiglet de Soins, nemes
Hutin de Mailly, nemes
Ambroise Lécuyre
Isabeau la Paynette
Bérarde Gironin
Thibaud la Thibaude, kurtizán
Gieffroy Mabonue, párizsi zsandár
Mahiette asszony, a reimsi jegyző felesége
Oudarde Musnier, egy párizsi könyvkereskedő felesége
Gervaise asszony, a párizsi őrségparancsnok felesége
Eustache, a reimsi jegyző fia
Paquette la Chantefleurie (Gudule nővér), reimsi kurtizán
Michel Noiret, harsonás
Pierrat Torterue, a Châtelet kínvallatója
Diane de Christeuil
Amelotte de Montmichel
Colombe de Gaillefontaine
Bérangre de Champchevrier
Falourdel asszony, szállásadónő
Philippe Lheulier, királyi büntetőbírósági ügyész
Mahiet Baliffre
Boucanbryné
Bechaigne-né
Olivier la Daim (Olivier le Mauvais), kincstári ítélőszéki királyi tanácsos
Guillaume de Harancourt, verduni püspök
Gieffroy Pincebourde, csavargó
Tristan l'Hermite, a királyi testőrség parancsnoka
Henriet Cousin, a párizsi bíróság hóhérmestere

Szereplők:

Jehan Frollo du Moulin, diák
Gilles Lecornu, párizsi szőrmekészítő
Andry Musnier, párizsi könyvkereskedő
Thibaut mester, a párizsi egyetem rektora
Robin Poussepain, diák
Gilbert de Suilly, az autuni kollégium kancellárja
Joachim de Ladehors
Louis Dahuille
Lambert Hoctement
Claude Choart, párizsi abbé
Simon Sanguin, pikárdiai választó
Michel Giborne, színész
Liénarde kisasszony
Gisquette la Gencienne
Pierre Gringoire, költő
Clopin Trouillefou, a koldusok fejedelme
Charles de Bourbon, bíboros, lyoni érsek és gróf, galliai prímás
Alaudet püspök
Robert de Lespinasse, a Saint Germain des Prés apátja
Simone (Marie?) Quatrelivre, kurtizán
Agns la Gadine, kurtizán
Robine (Marie?) Piédebou, kurtizán
Loys Roelof, louvaini tanácsnok
Clays d'Etuelde, brüsszeli tanácsnok
Paul de Baeust, voirmizelle-i szenior, flandriai elnök
Jehan Coleghens, antwerpeni polgármester
Georges de la Moere, gand-i ítélőmester
Gheldolf van der Hage, gand-i törvényszéki főbíró
Bierbecque szenior
Jehan Pinock
Jehan Dymaerzelle
Guillaume Rym, gand-i tanácsos
Jacques Coppenole, gand-i harisnyakészítő
Jacques Charmolue, egyházi törvényszéki királyi ügyész
Jehan de Harley, a párizsi éjszakai őrség parancsnoka
Galiot de Genoilhac, királyi főtűzmester
Dreux-Ragueir mester, királyi erdei és vízi biztos
Louis de Graville, királyi tanácsos, kamarás, tengernagy, főerdészmester
Denis le Mercier, a párizsi vakok házának felügyelője
Guillemette Maugrepuis
Perrette Callebotte
Renault Château, a Châtelet pecsétőre
Quasimodo, a Notre-Dame harangozója
Cheneteau mester
Esmeralda (Agns la Chantefleurie), cigánylány
Djali, az előbbi kecskéje
Guillaume Rousseau, a diákok fejedelme
Claude Frollo de Tirechappe, josas-i főesperes
Thibault Fernicle mester
Boniface Disome mester
Boudraque-né
Tarquant-né
Phoebus de Châteaupers, kapitány
Hennequin Dandeche, gyerek
Jehan Pincebourde, gyerek
Mathias Hungadi Spicali, a cigányok fejedelme
Bellevigne de l'Étoile, csavargó
Andry le Rouge, csavargó

A történet 1482. január 6-án kezdődik, amikor is a Háromkirályok és a bolondok napjának a megünneplésére kerül sor.

Az ünnepség a Törvénypalotában veszi kezdetét,
ahol egy előadást szerveznek.

Mivel az előkelőségek késnek, így a tömeg egyre türelmetlenebb.
Ezt megakadályozandó az előadás megkezdésére ad utasítást Gringoire, az ünnepség szervezője.

Azt hihetné az olvasó, hogy a regény főszereplője Gringoire, pedig ő csak egy eszköze a szerző azon céljának, hogy a többi karaktert megismertesse velünk.
---
A következő színre lépő karakter Quasimodo, a Notre-Dame székesegyház csúf, púpos harangozója.

A bolondok pápájának választásán grimaszoló versennyel döntik el ki legyen a pápa.
Ezen Quasimodo elsöprő sikert arat, és a tömeg a vállán, ujjongva viszi ki a térre.

A terem szinte teljesen kiürül, az előadás maradék nézője a térről beszűrődő kiabálás miatt az ablakhoz tódul.
---
Gringoire az előadásának sikertelensége miatt csalódottan járja Párizs utcáit.
A Grave térre érve látja, hogy a tér közepén egy cigánylány, Esmeralda énekével és táncával szórakoztatja a népet.

Ezt követően Gringoire az éjszakai bolyongás során elkeveredik a Csodák udvarába, a párizsi alvilág területére.
Itt büntetlen előélete miatt ki akarják végezni,
és csak az menti meg, hogy Esmeralda férjének fogadja.
---
Hugo a katedrális részletes leírása, és Párizs bemutatása után meséli el Quasimodo történetét.
Quasimodót, a csúf kisgyermeket a Notre-Dame közelében a talált gyermekek padján lelik meg.

Claude Frollo pap fogadja örökbe,
aki már az árván maradt kisöccsét is neveli.
Mivel Frollo érdeklődött a természettudományok iránt,
így a nép boszorkánynak titulálta.
Ezért amikor Quasimodóval megjelent az utcán csúfolódások és szitkozódások áldozatává váltak.

Időközben a papból főesperes lett, és kitanította Quasimodót, akiből a Notre-Dame harangozója lett.
A harangzúgás miatt Quasimodo megsüketült.

A főesperes egy látogatás alkalmával a következőt mondta:
„Ez megöli amazt”, miközben jobb kezét egy könyvön tartotta, és bal kezével a katedrálisra mutatott.
Hugo ezzel azon véleményét fejezte ki, hogy az építészetet lassan kiszorítja az írás.
Eddig az emberek templomba jártak, de az írással ez meg fog változni.

Frollo féltékenységében az utcán sértegeti Phobeust, a kapitányt, akibe Esmeralda szerelmes.
---
A főesperes elrejtőzik a kapitány szobájában annak tudtával, hogy tisztázzák a helyzetet.

Esmeralda szerelmet vall a kapitánynak, aki azt elfogadja, mint alkalmi kapcsolatot.

Ekkor Claude Frollo előbújik, és leszúrja Phoebust.

Esmeraldát emberölés és boszorkányság vádjával bíróság elé állítják.
Mivel ezt tagadja, kínvallatásnak akarják alávetni,
de Esmeralda inkább bevallja azt is, amit nem követett el.
Ezért halálra ítélik.
---
Az akasztás napján előkerül a leszúrt és időközben felgyógyult Phobeus, akit meglátván Esmeraldába ismét visszatér az élni akarás vágya.

Quasimodo – aki szintén szerelmes a szépséges cigánylányba – megmenti a bitófától, és a templom szent területére viszi.

Quasimodo a saját szállásán rejti el a lányt,
ahol elmondja neki, mit érez iránta,
de Esmeralda ezt nem viszonozza,
mivel ő még mindig Phobeusba szerelmes.

Quasimodo megígéri, hogy a kapitányt elhívja a templomba, de az nem akar találkozni a lánnyal.
---
Egyik éjjel a főesperes meglátogatja Esmeraldát,
és ismét szerelmet vall neki, de az elutasítja.

Ezért erőszakoskodni kezd vele, de ő a harangozótól kapott sípot megfújva, hívja Quasimodót,
aki egy tőrrel támad a betolakodóra,
de mikor felismeri benne nevelőapját, visszakozik.

Ekkor Esmeralda veszi kezébe a tőrt,
amivel sakkban tartja a papot.
---
A cigányok és tolvajok Gringoire közbenjárására elindulnak Esmeralda kiszabadítására.

Quasimodo a haragos tömeget látva azt hiszi,
Esmeraldát akarják elrabolni, ezért szembeszáll velük.

Kis idő múlva a katonaság is a segítségére siet,
és sikeresen visszaverik a támadást.

Esmeraldát időközben Gringoire és a pap elviszik, hogy megmentsék.

A Szajna túlpartján Gringoire előre indul a kecskével,
a főesperes pedig választás elé állítja Esmeraldát:
elfogadja a szerelmét, vagy akasztófára kerül.
Esmeralda inkább a halált választja.

Míg Frollo a poroszlókért megy, a tébolyult nővérre, Guduléra bízza a lányt.

Gudule Esmeraldában ráismer a rég elveszett lányára.
Próbál most segíteni neki a szökésben, de a dulakodás közben életét veszti.
---
Végül Esmeraldát felakasztják, Quasimodo pedig – mikor rájön, mit is tett a nevelőapja – a mélybe taszítja Frollót.

Quasimodo elhagyta a Notre-Dame-ot, csontjait később szerelmének, Esmeraldának a földi maradványait átkarolva találják meg.

forrás: wikipédia

81 oldal, négy mese

Wilhelm Hauff különleges hangulatú, fordulatos történetei egzotikus tájakra invitálják az olvasókat. A sivatagon áthaladó karaván időnként megáll egy-egy pihenőhelyen, ahol aztán az utazók – hogy elűzzék unalmukat – érdekes történeteket mesélnek egymásnak.

A négy napig tartó út során elsőként a gólyakalifa történetét beszélik el.
Ez a gonosz varázsló fondorlata miatt gólyává változó kalifáról és nagyvezíréről szól, akik egy bagollyá varázsolt szépséges hercegnő jóvoltából végül visszanyerik emberi alakjukat.

A második mese főhőse Musztafa, aki súlyos küzdelmek árán tudja csak kiszabadítani kalózok fogságába esett húgát, Fatimét.

Ezután következik a mese a bátor, becsületes kis Mukkról, aki a varázserővel bíró papucs és bot segítségével megannyi kalandot él át, ám az emberekben rendre mélységesen csalódik.

Végül Az álherceg című mesében nyomon követhetjük, amint Labakán, a nagyravágyó szabólegény megpróbálja megtéveszteni a szultánt azzal, hogy rég elveszett fiának adja ki magát.

50 oldal

A Fekete-erdőben élő, félárva szénégető ifjú, Munk Péter változtatni szeretne a sorsán. Útnak indul hát, hogy nyomorúságos életét megváltoztassa, és meggazdagodjon.

Kalandos utazása során először megismerkedik a gonosz erdei szellem, Hollandus Mihály mondájával, majd magával Hollandus Mihállyal is, aki százezer aranyat ígér neki a szívéért cserébe.

Ekkortól Péter gazdagon, ám kőszívvel él tovább, semmit sem érezve, még nagy szegénységben élő, idős édesanyja nyomora sem indítja meg,

s bár megházasodik, felesége iránt sem érez semmit.

Vajon van még esélye, hogy visszanyerje a szívét és az érzéseit?

Segít-e neki ebben az apró termetű, jóságos szellem, az Üvegemberke?

43 orosz népmese.
A répa, A vajaspánkó, A vityilló, A repülő hajó, A viharpejkó,
A Bátor Sólyom

A mesefigurák, a királyok helyett cárok, a királyfik helyett cárevicsek, a királylányok helyett cárleányok lépnek színre.

Az orosz népmesékben is megtalálhatók a mi táltos paripánkra emlékeztető beszélő ló, a cár féltett aranyalmáját lopkodó Tűzmadár,

gyakran felbukkannak szépséges cárleányokat fogva tartó sárkányok,

sűrűn szerepelnek ostoba vagy éppen az ellenkező tulajdonsággal bíró okos és furfangos állatok.

A mesékből áradó különleges hangulat, mély bölcsesség, valamit a beszédes orosz nevek, mint Macska Macskájevics, Ivan Medvejevics, Ugat Ugatovics, Világszép Jelena, vagy Kelet-Európa csúf boszorkányának szláv megfelelője, a Baba Jaga teszik a meséket egyedi, élvezetes olvasmánnyá.