Tizenegyedik könyv:

Első fejezet: A kis cipő

Hogy mi történt közben, most megtudjuk. A küzdelem során egyszer csak Gringoire és egy fekete csuhás alak tűnik fel Esmeralda cellájában, s azt ígérik neki, hogy megszöktetik.

Csónakon kelnek át a Szajnán, majd Gringoire eltűnik a kecskével, így a cigánylány és Claude Frollo - hiszen ő volt az - magukra maradnak.

A főesperes válaszút elé állítja a lányt: vagy ő, vagy az akasztófa. Esmeralda inkább utóbbi mellett dönt.

Claude Frollo a tébolyult Gudule nővérre bízza a lányt, amíg hívja a drabantokat. A várakozás közben azonban Paquette az Esmeraldánál lévő amulettről - mely gyermekkori kis cipőjét rejti - a cigánylányban saját elveszett gyermekére ismer.

De már minden késő, hiába próbálja bujtatni a poroszlók elől, Phoebus-t látva Esmeralda elárulja magát. Mindkettejüket kivonszolják a cellából, a dulakodás közben pedig Gudule meghal.

Második fejezet: "La creatura bella bianco vestita" (Dante) (A szép, fehér ruhás teremtés)

A Notre-Dame tetejéről Claude Frollo nézi kővé meredten Esmeralda Grove téri akasztását. Időközben háta mögé sompolyog Quasimodo, s meglátva mi történik, mindent megért. Elkeseredésében letaszítja a főesperest a korlátról, aki - bár meg tud kapaszkodni, de mivel nevelt fia nem segít neki - a kövezetre hullva szörnyethal.

Harmadik fejezet: Phoebus házassága

Epilógus: Claude Frollo teteme - mivel boszorkánymesternek hitték - soha nem került szentelt földbe. XI. Lajos a következő évben meghalt.

Gringoire, aki a viharos éjszakán végül is megmentette a kis kecskét, újból költőnek állt, s hangzatos sikereket ért el tragédiáival.

​Phoebus de Châteaupers kapitányt nem rázták meg a történtek, ugyanis nemsokára megnősült...

Negyedik fejezet: Quasimodo házassága

Epilógus: Az akasztás utáni napon Quasimodo is elhagyta a Notre-Dame-ot. Esmeralda holttestét a sólyomhegyi közsírboltba dobták, ide követte szerelmét a szerencsétlen sorsú harangozó is. Mikor két év múlva rátaláltak, csontváza átölelve tartotta a cigánylány földi maradványait.

Tizedik könyv:

Első fejezet: Gringoire-nak számos jó ötlete támad a Bernát-rendiek utcájában

Gringoire csodálkozó áhítattal járja Párizs utcáit, s figyeli az építészeti remekműveket. Egyszer csak Claude Frollo lép a háta mögé, s tájékoztatja a költőt Esmeralda helyzetéről.

Arról érdeklődik, hogy menthetnék meg a lányt, mert három nap múlva érte jönnek, s véglegesen kivégzik. Szerencsére Gringoire-nak van egy ötlete.

Második fejezet: Állj be csavargónak!

A templomba visszatérve öccse, Jehan fogadja a főesperest. Szokás szerint pénzt kunyerálni jött. Bár először nem akar, bátyja végül - még egyszer utoljára - ad neki.

Harmadik fejezet: Éljen az öröm!

A Csodák Udvarának örömtanyájában javában folyik a tivornya, többek között immár itt találjuk a csavargónak állt Jehant is.

A különösen erőteljes gyülekezésnek oka van: a tolvajok, diákok és cigányok - Gringoire közbenjárására - harcra készülnek, ki akarják szabadítani testvérüket, Esmeraldát az "igazságszolgáltatás" karmai közül. Pontban éjfélkor a sötét menet elindul a Notre-Dame felé.

Negyedik fejezet: Az ügyetlen jó barát

Quasimodo aggódva látja a toronyból a Templom téren egyre növekvő hadat. Nem érti mi történik, azt hiszi (tk. jól), hogy el akarják rabolni Esmeraldát.

Ezért mikor a csavargók az épülethez közelítenek, egymaga ádáz háborút indít ellenük. Gerendák, kövek repülnek, forró ólom folyik a székesegyház erkélyeiről, melynek eredményeképp halottak százai fekszenek a lépcsőkön.

Látva a kudarcot, Jehan kerít egy létrát, melyen az ostromlók
fel kívánnak mászni a falakra, de a harangozó visszalöki őket.
A heves ütközetben többek közt megöli nevelőapja öccsét is.

Egy idő után, azonban kénytelen belátni, nem képes tovább visszatartani a tömeget...

Ötödik fejezet: Ahol Francia Lajos őnagysága imádkozni szokott

A Bastille-ban XI. Lajos király és Olivier le Daim számadó vitatja meg az udvar éves költségeit. A szobában található még Tristan l'Hermite testőrparancsnok, valamint a flamand követek közül Guillaume Rym és Jacques Coppenole is.

Jacques Coictier érkezik a hírrel, mely szerint a nép fellázadt a Törvénypalota felügyelője ellen. A király ezt örömmel konstatálja, csak akkor komorodik el, mikor kiderül, hogy az információ téves, a tömeg a Notre-Dame-ot ostromolja. Azonnal küldi a felmentő sereget.

Hatodik fejezet: "Zsebre a bicskát!"

Gringoire - bár elfogták a király emberei, de kibeszélte magát az akasztás elől - találkozik Claude Frollóval, akinek tökéletes terve van, hogy szöktessék meg a nagy kavarodásban Esmeraldát.

Hetedik fejezet: Hajrá, Châteaupers!

Újból visszatérünk az ostromhoz. Megérkezik a királyi lovascsapat - Phoebus de Châteaupers vezérletével -, és hátbatámadja a csavargókat.

​Azok egy ideig még harcolnak, de végül fővezérüket, Clopin Trouillefou eleste után fejvesztve menekülnek. Quasimodo diadalittasan rohan Esmeralda szállására, de a cellát üresen találja.

Kilencedik könyv:

Első fejezet: Láz

Dom Claude Frollo sajnálatos módon Esmeralda csodával határos megmenekülése előtt elhagyta a Notre-Dame-ot, s így nem értesülhetett arról, hogy szerelme még él.

Ezért most őrjöngve rója Párizs utcáit, gondolatai kavarognak a fejében. Csak éjfélkor tér vissza a templomhoz, ahol találkozik a cigánylánnyal, akit azonban a sötétben kísértetnek hisz.

Második fejezet: Púpos, félszemű, sánta

Quasimodo eközben biztonságosan elkvártélyozta Esmeraldát a templomban, mely a középkorban asylumnak, menedékhelynek számított.

Saját vacsoráját és saját ágyát adta a lánynak, aki meghatottan vette ezt tudomásul. Előkerült Djali, a kecske is, aki a nagy kavarodásban ugyancsak elszökött a porkoláboktól.

Harmadik fejezet: Süket

A harangozó másnap tudatja Esmeraldával újabb fogyatékosságát. Ennek ellenére megérti, mit kérdez tőle a lány, s elmagyarázza tettének okát.

Felajánlja segítségét is neki: egy sípot ad Esmeraldának, melyet a cigánylánynak csak meg kell fújnia, ha bajban van.

Negyedik fejezet: Homokkő és kristály

Szegény Quasimodo azonban bármit is tesz, Esmeralda nem képes megbarátkozni a csúfságával.

A cigánylány még mindig szerelmes Phoebus-be, s egy nap újból látni véli a közeli Gondelaurier-házba menet.

Igaz és mély érzelmeit látva a harangozó felajánlja, hogy a templomba hívja a kapitányt. Kora délutántól hajnali egyig várja a ház előtt a tisztet, azonban amikor végre jön, az kerek perec elutasítja a találkát.

Quasimodo meg se meri mondani Esmeraldának, hogy a kapitány látni se akarja.

Ötödik fejezet: A Vöröskapu kulcsa

Idővel a főesperes is rájön, hogy Esmeralda valóban itt lakik a templomban. Szerelme még mindig ég iránta, így egyik éjszaka fel is keresi.

Kéreti szép szóval, de a lány nem hajlik a közeledésre. Ekkor erőszakoskodni kezd vele, szegény lány végső elkeseredésében a sípért nyúl, s belefúj.

​Quasimodo tőrrel támad a betolakodóra, akiben azonban a holdvilág fényénél nevelőapjára ismer. Rögtön meghunyászkodik előtte, de még mielőtt Claude Frollo visszatámadhatna, Esmeralda megszerzi a fegyvert, s visszavonulásra kényszeríti a főesperest.

Nyolcadik könyv:

Első fejezet: A száraz falevéllé vált tallér

A Törvénypalotában Esmeralda ügyét tárgyalják, akit boszorkánysággal vádolnak, s azzal, hogy egy kísértettel szövetkezve megölte Phoebus de Châteaupers íjászkapitányt.

A kíváncsi tömegben elvegyülve itt van Gringoire is, aki csak most tudja meg, hova tűnt rég látott felesége, aki azonban következetesen mindent tagad.

Második fejezet: A száraz falevéllé vált tallér (folytatás)

Ezért a vizsgálóbíró elrendeli a kínvallatást. Pierrat Torterue-nek nincs sok dolga a leánnyal, az ugyanis gyorsan átgondolja a helyzetet, s beletörődik sorsába: vagy halálra kínozzák, vagy bevallja azt, amit nem tett meg. Esmeralda ez utóbbit választja.

Harmadik fejezet: A száraz falevéllé vált tallér (befejezés)

Ítélethirdetés a palotában. Jacques Charmolue ismerteti a rendeletet a nagyközönséggel, mely szerint Esmeraldát és kecskéjét - akibe maga az ördög költözött - bűnösnek találták, s mindkettejük számára a kiszabott büntetés halál.

Negyedik fejezet: Lasciate ogni speranza (Dante) (Hagyjatok fel minden reménnyel! [olaszul])

Az ítélet végrehajtásáig Esmeraldát a Tournelle föld alatti várbörtönébe zárják, ahol hosszú napokat és heteket tölt egy sötét, nyirkos és penészes cellában.

Egy napon azonban vendége érkezik, dom Claude Frollo, aki feltárja előtte a bűntény valódi történetét és saját elfojthatatlan érzelmeit iránta.

A cigánylány viszont elutasítja szerelme gyilkosának (ti. a főesperes halottnak "nyilvánítja" Phoebus-t) közeledését, s ezzel a menekülési lehetőséget.

Ötödik fejezet: Az anya

Egy szép májusi reggelen kivégzésre készülnek a Grove téren. A Roland-torony lakója, Gudule nővér megtudja, hogy egy cigánylányt akasztanak fel, melynek ő kimondhatatlanul örül.

Sőt, öröme még inkább fokozódik, mikor Claude Frollótól megtudja, hogy az áldozat az általa olyannyira gyűlölt Esmeralda lesz.

Hatodik fejezet: Három más-másféle férfiszív

Phoebus azonban nem halt meg. Súlyos sérüléséből felépült, majd egy időre Queue-en-Brie-be helyezték.

Visszatérte után első dolga, hogy újból meglátogassa jegyesét, Fleur de Lys-t. A Notre-Dame előtti téren nagy tömeg fogadja. Megtudja, hogy egy cigánylány követi meg itt az eklézsiát. Pontban délben meg is jelenik a halálraítélt, akiben Esmeraldára ismer.

A lány elmondja beszédét, s csak utána veszi észre szerelmét, akit meglátva újból visszatér belé az élni akarás vágya.

Viszont mindez hiábavaló lenne, ha nem sietne a segítségére Quasimodo, aki kiragadja őt a porkolábok közül, s a templom szent és sérthetetlen, védelmet nyújtó falai közé cipeli,
​így hálálva meg a pellengéren érte tett korábbi jó cselekedetet.

Hetedik könyv:

Első fejezet: Titkot kecskére bízni veszedelmes dolog

1482. március elején járunk. Aloise de Gondelaurier házában gyülekeznek azon nemesek lányai, akik a trónörökös leendő feleségének kíséretébe pályáznak.

Itt található az özvegy lányának, Fleur de Lys-nek jegyese, Phoebus de Châteaupers is, akinek azonban már nem sok kedve fűlik a házassághoz.

Egyszercsak a társaság tagjai észreveszik az erkélyről a téren táncoló Esmeraldát, s felhívják magukhoz. Azonban mikor közelebbről is meglátják, a lányok rögtön a vetélytársat vélik felfedezni benne.

A cigánylány udvariasan viselkedik, azonban titkát elárulja kecskéje, mégpedig amikor a szétszóródó kis táblácskákon lévő betűkből kirakja a Phoebus nevet.

Második fejezet: Más a pap, más a filozófus

Eközben Claude Frollo is megigézve figyeli Esmeralda Templom téri táncát, s egy ismeretlent fedez fel mellette. Mikor közelebb ér, Pierre Gringoire-t ismeri fel benne, aki elmondja, hogy éhbérért mutatványosnak állt, s most mint Esmeraldával, tulajdonképpeni feleségével járja Párizs utcáit.

Harmadik fejezet: A harangok

Az utolsó tanácskozás óta a cigánylány kedvessége Quasimodót is megérintette. Olyannyira, hogy hű harangjai iránti "szerelme" is csökkent. Sőt, egyszer, mikor meglátja Esmeraldát, még a harangozást is abbahagyja.

Negyedik fejezet: (olvasd: ANÁGKÉ) (VÉGZET)

Jehannak elfogyott a pénze, ezért arra vetemedik, hogy bátyjától kérjen kölcsönt. Annak cellájába lépve, őt gondolataiba mélyedve találja.

A főesperes először nem kíván segíteni, azonban amikor lépteket hall közelgeni, gyorsan elbújtatja öccsét, s hallgatásáért erszényét ajánlja fel.

Ötödik fejezet: Két fekete ruhás férfi

Az új vendég Jacques Charmolue, az egyházi törvényszék királyi ügyésze. A két férfi rövid eszmecserét folytat egy Marc Cenaine nevű ember boszorkányperéről, az aranycsinálásról, illetve Esmeralda elfogásáról. Végül közösen távoznak, hogy megtekintsék a templom homlokzatának néhány szoboralakját.

Hatodik fejezet: Minő hatást teszen hét káromkodás a szabad ég alatt?

Jehan is elhagyja a Notre-Dame-ot, majd az utcán barátjába, a folyamatosan káromkodó Phoebus kapitányba botlik.

Rögtön megmutatja neki zsákmányát, s a két férfi elhatározza, hogy az Éva almája nevű kocsmában költik el azt.

Duettjükre azonban felfigyel a főesperes is, s elhatározza, hogy titokban követi őket. Útközben megtudja, hogy Phoebus-nek randevúja lesz Esmeraldával este hétkor a Szajna-parton.

Hetedik fejezet: A barátcsuhás kísértet

A két cimbora elhagyja az ivót. A viszonylag józan Phoebus a tökrészeg Jehant egy szemétdombra fektetve hagyja, s egyedül folytatja útját.

Azaz nem is egyedül, mert a homályból egyszer csak előbukkan Claude Frollo alakja, s féltékenységében - hiszen immár egyértelmű: ő is szerelmes Esmeraldába - vérig sérti a kapitányt.

Az párbajt ajánl, de a főesperes elutasítja. Végül a pap felajánlja, hogy megfizeti a katonatiszt szállásának árát, ha az hagyja, hogy elrejtőzzön a szobában, így meggyőződve arról, hogy amaz igazat mondott. Phoebus ebbe belemegy.

Nyolcadik fejezet: Mire jó, ha az ablak a folyosóra nyílik

Minden a tervek szerint történik. A két fiatal kettősében Esmeralda szerelmet vall a délceg kapitánynak, s utóbbinak sincs ellenvetése a - számára alkalmi - kapcsolat ellen.

A lány előbb elutasítja, később azonban a férfi beleegyezésére elfogadja annak közeledését.

Ekkor viszont Claude Frollo előtör rejtekéből,
​tőrjével leszúrja Phoebus-t, majd elmenekül.

​Ötödik könyv:

Első fejezet: Abbas Beati Martini (Szent Márton apátja)

Későre jár, mikor kopogtatnak Claude Frollo cellájának ajtaján. A király orvosa, Jacques Coictier az egy idős ember társaságában. Utóbbi azért érkezett, hogy a nagyműveltségű tudóst orvosi és asztrológiai kérdésekben faggassa.

​Azonban a főesperes elítéli mindkét tudományt, ugyanis már az alkímiát tekinti mindenek fölöttinek. E nyílt és meglepő állásfoglaláson mindkét vendég igencsak meglepődik. Frollo pedig azon, mikor megtudja hogy az orvos "kísérője" maga a francia király volt.

Második fejezet: Ez megöli amazt

A címben szereplő mondat a főesperes szájából hangzott el, jobb kezét egy nyomtatott könyvre téve, bal kezével pedig a Notre-Dame-ra mutatva. Értelme kettős, melyet az író ki is fejt az olvasónak: jelenti azt is, hogy "a sajtó megöli az egyházat", s egyaránt azt is, hogy "a könyvnyomtatás megöli az építészetet".

Hatodik könyv:

Első fejezet: Páratlan pillantás a hajdankori ítélőszékre

1482. január 7-e van. Robert d'Estouteville, a párizsi ítélőszék főbírája rosszkedvű, jaj annak a rendbontónak aki majdan elé kerül a mai napon!

Az Embas du Châtelet-ben már javában folyik az igazságosztás - a süket auditor, Florian Barbedienne vezérletével. Minden rendben halad egészen addig, amíg Quasimodót nem vezetik elé. A két süket közti kaotikus kommunikációnak (is) köszönhetően a harangozót egy-egy óra korbácsra, illetve pellengérre ítélik.

Második fejezet: A patkánylyuk

A Grave tér szomszédságában található a Roland-torony, ami tulajdonképpen csak egy kis föld alatti cella, melyet egy szent életű lány, Rolande de la Tour-Roland építtetett. Ide zárkózhat be bárki, aki vissza akar vonulni az emberek elől, s magányosan kíván imádkozni.

Harmadik fejezet: Egy élesztős kukoricalepény története

Három asszony: Mahiette, Oudarde és Gervaise sétál előbbi fiával a Szajna-parton. Lepényt visznek az előző fejezetben említett cella lakójának.

Útközben Mahiette, aki Reimsből érkezett, elmeséli városa tragikus sorsú lányának, Paquette la Chantefleurie-nek - vagy ahogy mindenki ismeri: Dalosvirágnak - szomorú történetét: Paquette szüleit elvesztette, elszegényedett, így kutizánnak állt.

Egyetlen öröme egyik alkalmi kapcsolatából született kislánya volt, akit azonban egyéves korában a cigányok elraboltak tőle, s helyette egy torzszülöttet - a későbbi Quasimodót - hagyták ott neki.

A fiatal lány nem bírta elviselni a sorscsapást, s elszökött hazulról. A kis kompánia legnagyobb meglepetésére Dalosvirágot - mint Gudule nővért - a Roland-toronyban találják.

Negyedik fejezet: Vízcseppért könnycsepp

Eközben a szomszédos téren javában folyik Quasimodo nyilvános megszégyenítése. Miután az ítéletvégrehajtó végzett, közszemlére ott hagyják a pellengéren. A nép utálkozva nézi.

​Akkor is csupán egyvalaki hajlandó neki segíteni, mikor elkeseredetten vízért könyörög. Az "irgalmas szamaritánus" nem más, mint Esmeralda, akit tegnap a harangozó el akart rabolni.

Ötödik fejezet: A lepény története (befejezés)

Mivel Paquette visszautasította a lepényt, időközben a kis Eustache pillanatok alatt felfalta azt. Anyja kedvesen korholja mohóságáért.

Harmadik könyv:

Első fejezet: A Notre-Dame

Hugo feltárja az olvasó előtt a regény névadójának, a szép, román és gótikus hatásokat egyaránt tartalmazó monumentális katedrálisnak minden szépségét. Csupán csak egy dolog fáj neki: idővel a szakképzetlen "restaurátorok" oda nem illő elemekkel helyettesítették az eredetieket.

Második fejezet: Párizs - madártávlatból

Miután az ember feljutott a Notre-Dame tornyaiba, a nagy magasságból körülnézve, megszemlélhette az egész francia fővárost. Az író lépésről lépésre mutatja be Párizs történelmét a három nagy városrész - a Belsőváros, az Egyetem és a Város - nevezetességeinek köszönhetően.

Negyedik könyv:

Első fejezet: Jótét lelkek

Az elbeszélés tizenhat évvel korábban, az 1466 húsvét vasárnapját követő vasárnapon "folytatódik". A Notre-Dame közelében található talált gyermekek padján egy csúf kisgyermeket találnak a járókelők.

Torzsága annyira megbotránkoztat mindenkit, hogy már-már - a rontást megelőzendő - máglyahalálra szánják, ámde ekkor érkezik a fiatal pap, Claude Frollo, akit árva öccsére emlékezteti a kisfiú, ezért úgy határoz, örökbe fogadja.

Második fejezet: Claude Frollo

Claude Frollo élettörténete korántsem volt viszontagságoktól mentes. Nagypolgári családból származott, szülei egyházi pályára szánták, s intenzíven taníttatták. A kis Claude rendkívül okos, tehetséges és szorgalmas gyerek volt, így már fiatalon pappá szentelték.

Tizennyolc évesen azonban nagy csapás érte: anyja és apja a dögvész áldozatául esett. Ezután magához vette egyetlen élő rokonát, a csecsemőkorú Jehant, akit elhatározta, hogy felnevel.

Harmadik fejezet: Immanis pecoris custor, immanior ipse (Iszonyú a nyáj, de a pásztora még iszonyúbb)

A történtek után már Quasimodót is - az időközben főesperessé kinevezett - pap neveli (többek közt nevét is ő adja neki). Megtanítja beszélni, írni, olvasni. Idővel pedig megteszi a katedrális harangozójává.

​Viszont sajnos éppen a túlzott zajnak köszönhetően Quasimodo tizennégy éves korában megsüketül. Ennek ellenére a torzszülöttnek otthonává válik a templom, s kedves barátaivá fogadja a harangokat.

Negyedik fejezet: A kutya és gazdája

Csupán egyetlen élő ember van ezen a világon, akit Quasimodo nem gyűlöl: nevelőapját, Claude Frollót. Igaz a főesperes az egyetlen ember, aki szereti és megérti a szerencsétlen sorsú harangozót.

Ötödik fejezet: Claude Frollo (folytatás)

Claude Frollo megöregedett, komoly, zord pappá vált. Öccse nem okozott számára sok örömöt folyamatos csínytevéseivel. Azt beszélték róla, hogy meg nem engedett dolgokkal foglalkozik, boszorkánymesterré vált. Erre okot adott különc és szigorú természete: már-már görcsösen tartotta távol magát a nőktől, s irtózott a cigányoktól.

Hatodik fejezet: Népszerűtlenség

Mindezeknek is köszönhető, hogy valahányszor Claude Frollo és Quasimodo elhagyta a Notre-Damot, a környező utcák népe válogatott szitkokat vágott a fejükhöz, s kigúnyolta őket.

​Második könyv:

Első fejezet: Szkülla és Kharübdisz között

Gringoire csalódottan járja Párizs utcáit. Pénze nincs, így szállását sem tudja többé fizetni. Ezen kívül nem elég, hogy fázik és éhes, ugyanis minden utcasarkon különböző jelek a mai ünnepre emlékeztetik. Végül elhatározza, hogy - követve a sokadalmat - ő is felkeresi a teret.

Második fejezet: A tér

Hugo megismerteti az olvasót a tér kinézetével és történetével.

Harmadik fejezet: Besos para golpes (A csók fájdalmat okoz)

Gringoire a téren óriási tömeget talál, akik megigézve bámulják az elbűvölően bájos és tehetséges kis, 16 éves cigánylányt, Esmeraldát, aki táncol és énekel nekik.

Az nép figyelmét csak a közelgő bolondok napi pápai menet tereli el egy időre. Azonban az ünnepelt Quasimodo boldogsága is szertefoszlik, amint gazdája kiráncigálja őt az emberek gyűrűjéből, s magával viszi.

Negyedik fejezet: Hogy jár az, aki este szép nőt követ az utcán?

A tömeg szétoszlik, s Esmeralda hű kecskéjével, Djalival hazaindul. Gringoire - nem lévén jobb ötlete - követi, szállás reményében, hosszú sikátorokon keresztül.

Egyszercsak azt látja, hogy a cigánylányt két alak megtámadja. A védelmére próbál sietni, de az egyik férfi, akiben Quasimodóra ismer, földhöz teremti. Esmeraldát végül a fiatal lovaskapitány, Phoebus de Châteaupers menti meg.

Ötödik fejezet: Újabb kellemetlenségek

Gringoire kábulatából a vizesárokban ébred. Azonban még mielőtt felfoghatná, mi is történt, gyerekek dobnak rá egy szalmazsákot, melyet el kívánnak égetni. Szegény költő, épp' csak megmenekül a tűzhaláltól.

Hatodik fejezet: Az eltört korsó

További kóborlásai során Gringoire véletlenül betéved a Csodák Udvarába, azaz a párizsi alvilág felségterületére.
Mivel nem tartozik közéjük, a rablók választási lehetőséget ajánlanak fel neki: beáll tolvajnak, vagy felkötik.

Az alkalmassági vizsgán a poéta elbukik, így a biztos halál várna rá. Már csak egy dolog mentheti meg, ha valamely kurtizán elfogadja partnerének.

Az utolsó pillanatban Esmeralda lép a kocsmába, s felajánlja, hogy feleségül megy hozzá, hogy visszaadhassa neki már-már elveszett életét.

Hetedik fejezet: A nászéjszaka

A "nászéjszaka" egy kis szobában telik. Gringoire próbálja meggyőzni újdonsült feleségét, hogy ő jó férje lesz neki. Vég nélkül sorolja élettörténetét, előnyös tulajdonságait, de nem veszi észre, hogy Esmeralda oda sem figyel rá. A cigánylány Pierre-t csak "barátként" képzeli el.

​Valódi érzelmeit akkor árulja el, mikor a költőtől a Phoebus név eredete iránt érdeklődik...

Első könyv:

Első fejezet: A nagyterem

1482. január 6-t írunk. A helyszín Párizs, ahol a nép Háromkirályok és a bolondok napjának megünneplésére készül. Különösen sokan gyűlnek össze a citébeli Törvénypalotában, ahol a városban vizitáló flamand követek tiszteletére misztériumjátékot adnak majd elő.

Az előkelőségek késnek, a tömeg egyre türelmetlenebb, már-már lincshangulat alakul ki. A közelgő veszélyt megsejtve, a mű szerzője, az ugyancsak a helyszínen tartózkodó Pierre Gringoire kiadja a parancsot az előadás megkezdésére.
---
Második fejezet: Pierre Gringoire

A színészeket meglátva a nép tapsolni kezd, s ezzel útjára indul a viszontagságos életű moralitás, melynek címe Miasszonyunk, Szűz Mária igazságos ítélete. Kisebb megszakításokkal - pl. ezt idézi elő egy koldus megjelenése - a darab egészen a követek megjelenéséig tart.

Harmadik fejezet: A bíboros

Bourbon bíboros vezetésével megérkezik a flamand delegáció, s a figyelem rögtön rájuk terelődik, teljesen megfeledkezve a misztériumról. A tömeg számára minden vendéget személyesen mutatnak be, akik közül különösebb megütközést csak Guillaume Rym tanácsos szívélyes köszöntése kelt.

Negyedik fejezet: Jacques Coppenole mester

A harisnyakészítő, Jacques Coppenole valahogy nem illik az előkelőségek közé, közvetlensége miatt, azonban a nép rögtön szívébe zárja. Ő veti fel, ejtsék meg végre a minden évben megtartott bolondok pápája választást.

Ötödik fejezet: Quasimodo

A vetélkedés során az embereknek minél torzabb arcképet kell mutatniuk. Végül a győzelmet, a Notre-Dame esetlen, púpos, sánta és süket harangozója, Quasimodo nyeri. (Kis szépséghiba, neki nem kell produkálnia magát, hogy csúfnak nézzen ki.) A tömeg vállaira kapja, s egy emelvényen viszi körbe a teremben, majd ki az utcára.

Hatodik fejezet: Esmeralda

Gringoire megsemmisülten konstatálja, hogy - néhány embert leszámítva - teljes közönsége távozott, így - bár végig hősiesen küzdött - be kell rekesztenie az előadást. Egyszer csak kiáltozást hall ("Esmeralda!"), s a maradék ember is az ablakokhoz rohan, meglesni mi történik a téren.