Blog Archives - CORINA CARSON

Szoba kilátással (könyvajánló) 2

14/7/2019

szerző: Heloise

Lucy Honeychurch, egy előkelő angol család lánya Firenzébe látogat kísérőjével, Charlotte kuzinjával, hogy végigjárhassa a város nevezetességeit.

A Bertolini panzióban szállnak meg, ahol nem azt a szobát kapják és azzal a kilátással, amit a Signora ígért nekik. Charlotte ezen kellőképpen felháborodik.

A panzió lakói közül Mr. Emerson felajánlja a hölgyeknek,
hogy cseréljenek szobát vele és fiával.
--
Ám nem csak ezzel a felháborító közvetlenséggel kell szembenézniük olaszországi útjuk során,
hanem nyaralásuk tetőfokán az ifjabb Emerson végül megcsókolja Lucy-t.

Ám mielőtt bármi folytatódhatna kettejük között, már véget is ér, hiszen Charlotte úgy dönt, el kell hagyniuk Firenzét mihamarabb.

Angliában Lucy-t eljegyzi a sznob és konzervatív Cecil, aki nem különösebben korbácsolja fel főhősnőnk érzelmeit, de mégis beletörődik sorsába.

Ám ekkor felbukkan George, vagyis az ifjabb Emerson és ez kicsit összekuszálja a dolgokat.
---
Lucy saját önkifejezését egyedül a zenében képes megtalálni, amelyet édesanyja egyáltalán nem néz jó szemmel. Lucy számára azonban a zongorázás lehetővé teszi, hogy kifejezhesse érzelmeit még akkor is, ha nem beszélhet róluk.

A zongora Lucy számára a szenvedélyt, az önkifejezést
és a szabadságot jelenti.
Mindazt, amit ő valójában az élettől szeretne megkapni.
És vajon megkapja?

Fontos kérdés emellett még az is, hogy Lucy az életében jelenlevő férfiakkal milyen körülmények között találkozik.

George Emersonnal való találkozásai ugyanis nem véletlenül mindig kint a szabadban történnek,
gyönyörű természeti látvány közepette,
amely vadságot és szabadságot sugároz.

Míg vőlegényével, Cecillel zárt terekben,
az épületek belsejében találkozik.

Ezek is azt vetítik előre, hogy Lucy-t milyen típusú élet várhatja egyikük vagy másikuk mellett:
a társadalmi elvárások falai között kell éljen ezentúl
vagy a lehetőségek végtelen és szabad ege alatt.
---
És hogy Lucy végül mit választ?
Meg meri-e lépni azt, amihez óriási adag bátorság kell? Képes-e a saját kezébe venni sorsa alakulását?

Hiúság vására - tartalom 4a

14/7/2019

Szerző: Koós István

Amikor belekezdtem a regénybe (Európa, 1982.),
baljós, gyászos atmoszférára számítottam,
sötét, gonosz karakterekre vagy kérlelhetetlen végzetre,
mint pl. egy Hardy- vagy Hugo-műben.

Thackeray maga sokszor hangsúlyozza is kiszólásaiban a mesélés során, mennyire esendő az emberi természet,
milyen képmutató és számító mindenki.

Meglepődve tapasztaltam, hogy mindennek ellenére a regény szereplői nem mondhatóak igazán gonoszak vagy látványosan hitványnak, ritkán cselekszenek kimondottan ártó szándékkal,

bár kétségtelen, hogy többségük morálisan valóban gyenge: önzőek, számítóak, felületesek,
az emberi kapcsolatukban elsősorban az anyagi haszonszerzés vágya irányítja őket.
---
Ezeknek a karaktereknek nincsenek mély emberi érzelmeik, sem elkötelezettségeik, elveik,
nem igazán érdekli őket semmi az őket körbevevő világból, nem szeretnének jobbítani rajta,
nem vágynak rá, hogy bármilyen értéket létrehozzanak.

Az életüket kihívások és erőfeszítés nélkül kívánják élni,
ami így persze tartalmatlan, üres élet marad.
---
Az idős és gazdag Matilda Crawleyt a regény szereplői egymást versengve udvarolják körbe a várható örökség reményében, miközben ügyet sem vetnek Lady Crowley halálára.

Viszont azt mondhatjuk, hogy valójában talán Becky az egyetlen, aki tényleg teljesen üres és felszínes közöttük.

Amikor a waterloi csatába induló Rawdon Crawley hátrahagyja Brüsszelben, a lány máris azt számolgatja, hogyan élne meg az özvegyi nyugdíjból; (425).

Beckyt mindvégig az érvényesülés és a pénzszerzés vágya hajtja,
még a saját fia, az egyébként értelmes és jólelkű Rawdy iránt sem érez semmit,
Rawdont, a férjét is hagyja börtönbe jutni az adósságaik miatt, holott bőven van félretett pénze, amivel ki tudná menteni.

Elszedi a társalkodónője, Miss Briggset pénzét, nem fizeti ki a házuk bérleti díját Raggles-éknek.

Miután Rawdon elhagyja, Európában bolyongva mindenhol adósságokat hagy maga után,
amikor újra találkozik Emíliáékkal, hosszú hazugságokat ad elő korábbi életéről.
---
A többi szereplőnek egy része hasonlóan felszínes, ám ők nem igazán romlottak, inkább csak könnyűnek mondhatók.

George Osborne egy röpke pillanatra valóban szerelmet érez Emilia Sedley iránt,
de amikor az apja kitagadja az örökségből a házasság miatt, pillanatokon belül megbánja a tettét,
mivel belátja, hogy így nem lesz módjában a megszokott tékozló életvitelt folytatni.

De azért nem lehet elvitatni, hogy ha csak egy rövid elgyengülés (meg Dobbin) hatására is,
de képes volt lemondani a gazdag Rhoda Swartz kezéről a szegény Emília kedvéért.

Jos Crawley hitvány módon viselkedik, amikor Brüsszelben a csatából érkező hírek hallatán annyira inába száll a bátorsága, hogy a gondjaira bízott Emiliát is hátrahagyva menekül a városból,

később viszont Indiában úgy mesél a csatáról, mintha hősként viselkedett volna, szinte már ő maga győzte le Napóleont (776).

De azért ő sem gonosz ember, nem bánt soha senkit szándékosan.
---
Az idős Osborne kitagadja a saját fiát, amiért az nem hajlandó elvenni az általa kiszemelt gazadag lányt,
később ugyanilyen dühödt küzdelmet vív lánya öröksége ügyében Frederick Bullockkal.
Végül azonban mégis megenyhül, és a kis George-ra hagyja a vagyona egy részét.

Hiúság vására - tartalom 4b

14/7/2019

Ám mindennek ellenére akadnak értékes szereplők is
a Hiúság Vásárában: ilyen a tiszta lelkű Emília, aki őszintén szereti George-ot, és persze a lovagias William Dobbin.
---
Rawdon Crawley műveletlen, sokáig kártyázásból tartja fenn önmagát és Beckyt, ám a feleségét őszintét szereti, rajong a fiáért, és sokat foglalkozik vele.

Amikor Lord Steyne-t párbajra hívja, úgy érezzük, valóban hősiesen viselkedik, az életének összeomlását, tényleges tragédiaként éljük meg.
---
A regény vége felé Dobbin és Emília bonyolult kapcsolatának meséje.
Megrendítő a jelenet, amelyben Dobbin Emília szemére hányja, hogy semmibe vette a hosszú és áldozatos szerelmet, amit iránta érez,
ő, Dobbin pedig olyan embert őrzött a szívében, aki nem volt méltó a szerelmére.

Emília mindvégig egy olyan hazugsághoz ragaszkodott körömszakadtáig, amelyről a lelke mélyén ő is érzi, hogy nem igaz.

George nem volt angyal: a néhány napos házasság idején Emíliát valójában elkerülte a boldogság, szorongva gondolt a házasságuk jövőjére; látta, hogy George Beckynek kezd udvarolni, de ezt az emléket igyekezett kitörölni a szívéből.

Mert iszonyú nehéz megszabadulni egy ilyen illúziótól, hiszen időnként az egész életünk, identitásunk épülhet önáltatásra.
---
Amikor Becky szavainak hatására szembenéz a valósággal (926), egyszerre érez csalódást, fájdalmat és megkönnyebbülést is.

Szintén emlékezetes a könyvnek az a része része, ahol a Waterloo körüli eseményekről olvashatunk.
Magáról a csatáról nem tudósít a szerző,
mint mondja, ezt nem tartja feladatának,
viszont átérezhetjük a szeretteikért és a népükért aggódó emberek fájdalmát.

Nagyon izgalmas, hogy a szereplők olyan gyökeresen eltérően reagálnak az eseményekre: Jos pánikba esve menekül,
Peggy O’Dowd hősiesen várakozik a férjére,
Emília halálra váltan aggódik a hitveséért,

a cinikus Becky viszont azon igyekszik, hogy minél nagyobb összeget alkudjon ki a lovaiért,
amiket Lady Bareacres szeretne megvásárolni tőle.
---
A regény egyik legszebb, legdrámaibb fejezete a 35., ahol a makacs Osborne a maga módján meggyászolja a fiát, bejárja a csatamezőt, ahol George elesett, de mégsem képes igazán megbocsátani neki, sem Emíliának.

Amikor Sedleyék tönkremennek, korábbi barátjuk, Osborne lesz a legádázabb ellenfelük.
Hogy az ember a saját kőszívűségét és hálátlanságát igazolja, ilyen esetben kénytelen bebizonyítani a másik fél bűnösségét.

Ha igazságtalanul vagy agresszívan járunk el egy embertársunkkal szemben,
akkor kognitív disszonancia keletkezik bennünk:
az a tudattartalom, hogy méltánytalanul viselkedtünk valakivel szemben, nem fér össze az önmagunkról alkotott képünkkel,
amely szerint jók és nemes lelkűek vagyunk.

Hogy ezt a disszonanciát orvosoljuk, meggyőzzük önmagunkat, hogy felebarátunk igenis hitvány, és rászolgált a sorsára.

Ez viszont persze újabb igazságtalanságokat vonhat maga után az adott ember esetében.

Hiúság vására - tartalom 3

14/7/2019

Chiswick Mallból, a Pinkerton kisasszonyok híres lánynevelő intézetéből két fiatal lány lép ki egyidőben az életbe.

Az egyik Amelia Sedley, egy londoni gazdag bankár angyali jóságú gyermeke (akit az író a feleségéről mintázott),

a másik Rebecca Sharp (Becky), egy korán árvaságra jutott, vagyontalan leány.

Amelia meghívására Rebecca néhány hetet a Sedley családnál tölt.
Számító, haszonleső lélekkel szemléli az embereket,
s hamar meg tudja kedveltetni magát környezetével.

Terve meghiúsul, Joseph, Amelia bátyja nem veszi feleségül, ezért elfoglalja állását Crawley Pitt báró családjánál és rövid idő alatt nélkülözhetetlenné válik a báró számára.

A báró ifjabb fia, Rawdon – gyönge akaratú,
de jólelkű dragonyoskapitány – el is veszi feleségül.

Közben Amelia apja tönkremegy, a családot mindenki elhagyja, kivéve George Osborne-t, aki feleségül veszi Ameliát.

A waterlooi csatában Osborne elesik és a boldogtalan Amelia ezután csak gyermekének él.

Később sorsa jobbra fordul, újra megkérik a kezét
(Dobbin kapitány),
míg Rebecca – miután férje elhagyja –
továbbra is kalandoréletet folytat.

forrás: wikipédia

Hiúság vására (könyvajánló)

14/7/2019