„A nő szenvedélyes mozdulattal Mason fölé hajolt, és megcsókolta. – Hogyan tudnám én ezt magának megköszönni!
– Öntsünk tiszta vizet a pohárba! – mondta dühösen Mason. – Semmit, érti, egy megveszekedett vasat sem találtam a széfben, és ahogy ez az ügy kinéz, jobb lenne szépen elfelejteni, hogy átléptem annak a lakásnak a küszöbét.
– Természetesen, Mr. Mason. Értem én, mennyire szükséges most a titoktartást. De mégis, nem lett volna jobb bezárni a széfet, és a helyére tenni a falborítást meg a festményt?
– Minden bizonnyal jobb lett volna, csak éppen nem akartam megbolygatni a bizonyítékokat.
– Miféle bizonyítékokat?
– Nem tudom, és mivel nem tudom, nem kockáztattam. De egyvalamit tudok: gyilkoságszagot érzek.”
| a_menekulo_fonover_esete.doc |
RSS Feed
