1690. január hava egyik dermesztő napjának vége felé a portlandi öbölben egy bárkába különböző nemzetiségű emberek pakolnak be. Közöttük van egy tízévesforma fiú is.
Mikor mindent bepakolnak, egyenként be is szállnak. Hirtelen, mielőtt a gyerek is beszállna, a felnőttek elvágják a rögzítő köteleket – a bárka elindul, a fiú a parton marad.
A tengeren azonban utoléri őket a végzet: hóviharba kerülnek. Mielőtt mindannyian elpusztulnak, megbánják bűneiket. A Doktor minden eddigi rossz cselekedetüket leírja: egy palackba dugják a papírost, és az óceánba dobják.
A parton maradt fiú a hóviharban bolyongása közben egy halott anyára és annak csecsemőjére akad. Bár már maga is fáradt, magával cipeli a kicsit.
A közeli városban senkihez nem tudnak bejutni, a mezőn azonban találnak egy bódét, ahol a tulajdonos befogadja a gyermekeket.
Az aggastyán csak reggel veszi észre a fiú furcsa arcát. Rájön: gyerekkereskedők csúfították el úgy, mintha örökké nevetne…
Mikor a gyermekek felnőnek, egymásba szeretnek.
Közben kiderül, hogy a fiú egy lord fia, s el kell foglalnia helyét a Lordok Házában. Heves vádbeszédet mond az elnyomottak védelmében. Eleinte megbotránkozást kelt vádjaival, de örökké nevető arca és a komor mondanivaló közötti groteszk ellentét végül is gúnyos nevetést vált ki a lordokból.
A nevető ember levonja a következtetést, undorral hagyja ott a főúri pompát, és hosszú távollét után visszatér szerelméhez, aki a karjai között hal meg.
| neveto_ember.rtf |
RSS Feed
