Greene a jóság és gonoszság rejtélyeit vizsgálja regényében. Főhőse, a vacsoráiról híres genfi Doktor Fischer - Istennek képzelve magát - az önérzetén esett sérelmét az egész emberiség iránt érzett megvetésével próbálja ellensúlyozni.
Kiválasztva néhány nagyon gazdag embert, vacsoráin azt vizsgálja, mennyire lehet megalázni őket ahhoz, hogy végül inkább visszautasítsák a büszkeségükért cserébe felajánlott értékes ajándékokat.
---
Ezeknek a vacsoráknak a "harmóniáját" zavarja meg Alfred Jones, a félkarú csokoládégyári fordító, akit a sors szeszélye Fischer vejévé tett, s akinek nálánál sokkal több neheztelnivalója lenne a világra, mégsem teszi.
Az ötvenen felüli Jonest és a harminc évvel fiatalabb Anna-Luise Fischert egy sonkás és egy sajtos szendvics hozta össze, s a találkozásból hamarosan szerelem és házasság lesz.
Apa és lánya között szinte semmi kapcsolat nincs - így a házasságkötésre sem kíváncsi -, egy napon mégis vacsorameghívást kap az újdonsült férj.
---
Bár Anna-Luise óvja férjét az apjától, Jones mégis úgy dönt, tartozik ennyivel apósának, hogy legalább egyszer elfogadja a meghívást. A vacsorán ő az egyetlen, aki nem hajlandó megalázkodni a drága ajándékért.
A meghívások elmaradnak, s csak Anna-Luise váratlan halála után - akinek temetésére sem megy el az apja - kap ismét meghívót az immár megözvegyült Jones.
A minden eddiginél nagyobb megaláztatást kieszelő Doktor Fischer azonban vesztesként kerül ki a játékból, rá kell jönnie, hogy nincs mindenki felett hatalma.
A cselekmény fő szálát erősíti Anna-Luise anyja szomorú szerelmének a története is.
| greene_a_genfi_doktor_fischer.pdf |
RSS Feed
