Tetthely, ahol egy nyomozónő illetve egy rendőrségi helyszínelő doki fogadja őket, enyhén szólva sincsenek elragadtatva hőseink jelenlététől.
Cserébe Sherlock két pillantásból megállapítja, hogy azok ketten egymással kavarnak, (kapunk hozzá magyarázatot is persze)
és már bent is vannak az elhagyatott épületben hullát vizsgálni.
Csak sorolom: a nő a bal kezével írt a porba (Rache) -> balkezes;
a kabátja vizes, az esernyője száraz, de nedves a gallér alatt is
-> esőből jött + nagy szélből, hisz nem nyitott ernyőt,
de a gallérját fölhajtotta; az ékszerei tiszták, kivéve a jegygyűrűt
-> boldogtalan, legalább tíz éves házasság;
igen ám, de a gyűrű belül tiszta -> tehát gyakran leveszi
-> szeretőket tart (egy szerető esetében nem tudná hosszú ideig titkolni, hogy házas).
Egy napig akart a városban maradni (sárpöttyök a lábszárán a kisméretű gurulós táskától),
mielőtt hazatér Cardiffba (Sherlock telefonon megnézte,
hol volt a fentieknek megfelelő időjárás a közelmúltban).
Lestrade és Watson csak néz - Egek, milyen lehet ott a vicces
kis agyukban, nagyon unalmas lehet...
És a porba persze nem azt írta, hogy Rache (bosszú németül), hanem a Rachel név elejét.
Viszont kiderül, hogy nem volt a test mellett bőrönd, akkor viszont valaki más is ott volt és elvitte a táskát, vagyis sorozatgyilkosságról beszélünk
és Sherlock csapot-papot-Watsont otthagyva elrohan.
A nyomozónő búcsúzóul még figyelmezteti a dokit, hogy tartsa magát távol Sherlock Holmestól, mert az amilyen pszichopata,
egyszer nem lesz neki elég, hogy egy gyilkosság mellett álljon, hanem majd jól elkövet egyet.
---
Watson hazafelé tart, közben amerre elhalad, álhatatosan csörögnek mellette az utcai telefonfülkék.
Végre felvesz egyet és egy férfihang meggyőzi, hogy ne akadékoskodjon, hanem szálljon be a mellette megálló fekete autóba.
Egy kihalt raktárba érkezik, ahol a hang gazdája várja, egy öltönyös, sima modorú fickó képében.
Öltönyös Sherlockról kérdezi kedvenc dokinkat, majd felajánl neki egy nagyobb rendszeres összeget, információ-szállításért cserébe.
Pusztán mert folyamatosan aggódik Sherlockért,
aki amúgy őt (öltönyöst) az ősellenségének tartja.
Watsont nem érdekli a dolog, viszont közben sms-t kap,
miszerint jöjjön a Baker Streetre, ha alkalmas.
Öltönyös kéri Watsont, hogy mutassa meg a bal kezét,
amit az vonakodva meg is tesz, mire a fickó megállapítja,
hogy a doki pszichiátere téved:
szerinte ugyanis a kézremegést poszttraumás stressz okozza, viszont most semmi baj a kezével, noha stressz épp van bőven
- Watsont tehát nem kísérti a háború, hanem hiányzik neki.
(Második sms: Ha nem alkalmas, jöjjön akkor is...
Harmadik: Veszélyes lehet...)
Watson hazamegy, közben elugrik a revolveréért is - öltönyös csak tud valamit, na.
---
Sherlockot a kanapén fekve találja, enyhén elszállt állapotban, amint az alkarját szorongatja - nikotintapasz van a karján, három is.
John kérdésére, hogy miért is hívta, kölcsönkéri a doktor telefonját, aki erre enyhén ideges lesz.
Elküldet vele egy sms-t a halott rózsaszín nő telefonjára, és találkára hívja az ismeretlen címzettet.
Watson közben elmeséli, hogy épp találkozott a másik ősellenségével, Holmes szerint el kellett volna fogadnia az ajánlott pénzt és felezhettek volna.
---
Előkerül egy rózsaszín bőrönd, amit Watson némi megrökönyödéssel fogad - Sherlock megnyugtatja, hogy nem, nem ő nyírta ki a csajt, hanem találta a táskát.
A gyilkos nyilván kocsin vitte a csajt a tett helyszínére és a koffert pedig bent felejtette a csomagtartóban.
Amint erre ráébredt, gyorsan megszabadult a feltűnő bőröndtől, Holmes tehát megnézett minden zugot a helyszíntől öt percnyi sugarú körben és így meg is találta.
Csak mert tudta, hogy rózsaszínnek kell lennie a nő ruhái alapján. Most meg Watson állapítsa meg, mi hiányzik a táskából.
Hát a nő telefonja, hisz tutira volt neki. Vagyis az még a gyilkosnál van. Ők meg most írtak neki.
---
- És beszéltél erről a rendőrséggel?
- Négy ember meghalt, nincs idő a rendőrségre.
- Akkor miért beszélsz velem?
- Mrs. Hudson elvette a koponyámat.
- Vagyis a kedvenc koponyádat helyettesítem tulajdonképpen? - Nyugi, jól csinálod.
Watson azért megemlíti még, hogy a nyomozónő szerint Holmes ezt élvezi, mire az azzal vág vissza, hogy ő meg azt mondta, hogy a dolog veszélyes, és lám, a doki itt van.
Így hát ketten indulnak a találka helyszíne felé.
---
Közben olyan izgalmas kérdések vetődnek fel, hogy mivel a gyilkos nyilván az utcákról rabolta el leendő áldozatait,
vajh ki lehet az, akiben így megbízunk, noha nem ismerjük, aki bárhol észrevétlenül tűnhet fel, aki a tömeg közepében vadászik?
Válasz nincs, hőseink pedig egy kis olasz étteremben kötnek ki, aminek a tulaja Sherlock egy régebbi ügyfele (hármas gyilkossággal vádolták,
Holmes meg bebizonyította, hogy nem tehette,
mert épp a város túlsó végén tört be valahova).
Tulaj persze úgy véli, randin vannak, hoz is egy gyertyát az asztalra, noha Watson szeretné lebeszélni erről.
Közben kiderül, hogy egyiküknek sincs kapcsolata,
amiből újfent némi félreértés adódik, majd tisztázzák,
hogy nem, nem buzi egyikük sem.
A szemközti potenciális találkahelynél egy taxi lassít, Sherlock persze úgy gondolja, hogy a gyilkos ezzel jött álcázásképp.
Utána is veti magát, Watson pedig botját feledve követi.
Árkon-bokron, tetőkön át rohannak a taxi után, végül elcsípik,
ám abban egy amerikai turista ül.
Előadják neki, hogy ők rendőrök, csak vigyáznak a külföldiekre, Sherlock még egy igazolványt is villant.
Erről utóbb kiderül, hogy Lestrade felügyelőé, akit Holmes ki szokott zsebelni, amikor különösen idegesítőnek találja,
így aztán van is még otthon pár hasonló igazolvány.
RSS Feed
