Sherlock 2x01 - Candy tartalom 2b

Irene Adler pedig éppen ezekben a pillanatokban kapja meg Sherlock lepedős fotóit, amiket nyilván Moriarty egyik fizetett lesifotósa lőtt a Baker street kukái mögött kuporogva,
és elég jókat szórakozik rajtuk, találkozzanak már végre. 

Sherlock nem érti, hol itt az ügy, színtiszta zsarolás, hát fizessenek és kész, a királyi családnak ez igazán nem lehet probléma.

Helyzet az, hogy a Nő nem kért pénzt, ékszert, kinevezést, szigetet, szexrabszolgákat, stb, szóval semmit a fotókért, 
csak közli, hogy nála vannak, és kezdjenek ezzel az információval, amit akarnak.

Ó igen, hatalmi játék Nagy-Britannia legnagyobb hatalmú családjával, na ez már tetszik Sherlocknak, tágulnak a pupillái, és olyan közel van a felálló farokhoz, amennyire nála ez lehetséges. 

Maga részéről neki elég is ennyi, indul a fotókért, ha délutánra leszállítja őket, az nem lesz túl későn? 

Na álljunk meg egy percre, kamillázik Bözsi személyi titkára, aki már eddig is nehezen követte az eseményeket, miből gondolod, hogy ennyire jó vagy? Sherlock némi szemforgatás után tart egy kis IQ-erődemonstrációt, a pasira nézve megállapítja, hogy a főnöke dohányzik, akármekkora erőkel is titkolják ezt a nyilvánosság előtt. 

Ettől John még a taxiban is nagyokat pislog, ezt mégis hogy? Hogy, hát ott volt az asztalon egy hamutál, amit mellesleg Sherlock el is hozott, ha már annyira fájt rá haverjának a foga, jól alakul ez a nap.
---

Akkor most lehet menni Irene Adlerhez, aki természetesen szintén készül erre a látogatásra.
Először is a megfelelő öltözet kiválasztása a feladat,
ami azért Irene Adlernek egy picit jobban megy, Sherlocknál
egy láthatósági mellény is előkerül, na fussunk neki újra. 

Irene a harci ruhája mellett dönt, amire a szobalánya máris belelkesedik, szerencsés fiú ez a Sherlock. 

Jöhetnek az utolsó simítások, Adlernél smink, Sherlocknál meg a „legyen hihető monoklim" manőver, ami a filmekben mindig a legjobb haver felbaszásával indul. Neki nem lesz nehéz, jobb napjain is minden fél órában öt olyan dolgot mond, amivel felkúrhatja John agyát. 

Biztonság kedvéért azért ököllel nyit, mire a jó doktor úgy bepörög, hogy hamarosan a földön fekvő Sherlockot fojtogatja, 
ez az, már jó lesz,na menjünk hódítani. HAHAHAHA
---

Sherlock az ajtóban, halálra rémült megvert és kirabolt papnak adja ki magát. 
Irene Adler szobalánya jókat röhög magában, jöjjenek csak be,
a doktor is, aki éppen arra járt, elsősegély készlet a konyhában,
a tiszteletes meg foglaljon helyet a nappaliban. 

Sherlock épp a belépőjét és hiteles papi alakítását gyakorolja fejben, amikor valami olyasmi sétál be a szobába, amire a legkevésbé sem számított: egy anyaszült meztelen nő. 

Mit is mondott, ki maga? Ja persze, nehéz a hazugságokra emlékezni, amikor hirtelen szívroham-közeli állapotba kerültünk, igaz Sherlock, így nyit Adler, majd az ölébe ül, nem rossz. 

John erre a látványra bír besétálni, és a WTF-kifejezés úgy kiül az arcára, hogy a jelenet teljes hossza alatt úgy is marad. 

Irene Adler továbbra is évakosztümben parádézik, és cseppet sem zavartatja magát, tudja, hogy Sherlock a fotókért jött,
de megszerezni nem fogja őket, Sherlock pedig elromlott.

Itt van előtte a Nő, és a feje fölött csak kérdőjelek sorakoznak, semmi következtetést nem tud levonni a frizurából, vérvörös rúzsból, meg a talányos mosolyból, de miután Johnnál tesz egy próbát, kiderül, hogy nem fagyott le a merevlemez, csak ennél az egy fájlnál hibát jelez. 
---
Ami meg Johnt illeti, addig képtelen bármire is koncentrálni,
amíg Adler fel nem vesz valamit. 

Na jó, Sherlock megszánja a kabátjával, ha már John azt sem tudja, hova nézzen (de igen, kedves Sherlock, te viszont...), 
ami egyébként Irene Adlernek sem áll rosszul. 

Ha már így itt vannak a fiúk, és a fotókat úgysem kapják meg, beszélhetnének akár a halott turista esetéről is, 
mert Irene Adlert az ilyesmi nagyon érdekli,
szereti a detektív történeteteket és a detektíveket, 
ezzel a mondatával meg eléri, hogy Sherlock totális zavarba jöjjön.
---

Épp itt az ideje megszabadulni Johntól, ő majd kint vár, amíg
ezek ketten elflörtölgetnek nyomozási eszmecserének álcázva.
Ezzel Sherlock pillanatnyilag elvonja Irene Adler figyeltét,
és amikor megszólal a John által aktivált tűzjelző, 
ösztönösen oda néz, ahol a szobában az értékeit tartja. 

Igen, meg is vannak a fotók, köszönöm, így Sherlock,
és már nyitná a képkeret mögötti titkos széfet (mert a filmekben minden képkeret mögött titkos széf vagy rejtekajtó van),
amikor hirtelen fegyveres rosszarcúak özönlik el a lakást. 
---
John a földön, Irene Adler a földön, Sherlock nem, mert ő majd kinyitja a páncélszekrényt, úgyis tudja a kódot, hiszen Irene Adler azt mondja, hogy már elárulta neki. 

Sherlock most tényleg bajban, 10 próbálkozásból talán meglenne, de erre most nincs idő, különösen úgy, hogy a leggonoszabb rosszarcú azzal fenyeget, hogy ha ki nem nyitja a széfet, mire hármat számol, John agyvelejével dekorálja ki a tapétát. 

Gyorsan ki kéne találni, Irene Adler lenéz, és Sherlock TUDJA a helyes kódot, de azt is, hogy a széf csapdával nyílik, egy kis nyíl már ki is nyírta az egyik rosszarcút, és az ijedséget kihasználva most lehet verekedni. 

Szép lassított felvételekben a Sherlock-Irene-John hármas lefegyverzi az ellent, a fényképeket tartalmazó telefon meg Sherlocknál köt ki, meg is lesz a lovaggá ütés estig, nagyszerű.