Tudom, hogy én vagyok a világon a legnagyobb seggfej, mondja. Nem érdekel az erény, nem veszem észre a szépet és nem tudom, mi a boldogság.
Éppen ezért Sherlock nem értette azt sem, hogy kérheti föl John éppen őt tanúnak. Mert nem gondolta, hogy ő valaha is bárki legjobb barátja lehet.
Főleg nem John Watsoné, aki a legkedvesebb, legbölcsebb, legbátrabb ember, akit Sherlock valaha ismert.
Sherlockot csak John barátsága teszi valamennyire normálissá. Sherlocknak nagyon fontos ez a barátság.
Ezért itt és most Mary nevében is megígéri, hogy ők ketten soha többé nem fogják cserbenhagyni Johnt.
A násznép most már (Mrs. Hudson vezetésével) egy emberként sír a meghatottságtól (egyedül Lestrade vág fancsali képet,
de talán csak így küzd a könnyei ellen, talán erőnek erejével a bankrablókra gondol, hogy ne sírjon),
John pedig küzd a késztetés ellen, hogy fölugorjon és megölelje Sherlockot.
---
Sherlock nem érzékeli, hogy milyen hatást váltott ki, ő már ugrana tovább a „vicces sztorik Johnról, nevessünk együtt” programpontra.
Most komolyan, miért sír mindenki? Mi van már? Mit csináltam rosszul, John? John csak fölugrik és megöleli Sherlockot.
Mindenki tapsol, szegény Sherlock meg még mindig nem érti,
hogy mit csinált rosszul. Egyébként sem fejezte még be.
Irány John blogja, jönnek a vicces sztorik. Láthatatlan ügyfél, mérgezett nyilak.
De Sherlock valami igazán különlegeset tartogatott erre a napra. A véres gárdista esetét.
---
Ugrunk vissza az időben, Sherlock, Mary és John együtt szervezik az esküvőt.
Sherlock aggódik, hogy Mary oldaláról kevés vendég lesz majd.
Ez az árvák sorsa, mondja teljes nyugalommal Mary, csak barátaim vannak.
Szóval kit hova ültessünk? Sherlocknak egész listája van John azon barátairól, akik utálják Maryt. De jó is, ha valakinek szuper megfigyelőképessége van. Szóval azokat az embereket ültessük hátra.
---
És Sholto őrnagy, John egykori parancsnoka vajon eljön?
John szerint biztos, Mary kételkedik.
John amúgy látványosan unja a készülődést, inkább nyomozna. Valami jó kis ügy után kutat a telefonján. („Három ember a férjem, mondja egy nő. Mit szólsz, Sherlock?
Egypetéjű hármas ikrek. Ritka, de van ilyen. Ügy lezárva.”)
Sherlock közben már tovább is lépett a szalvétadíszekre.
Nézd, Mary, mit hajtogassak, hattyút vagy sidney-i operaházat?
Merthogy én ilyet is tudok, hobbim a szalvétahajtogatás.
Ja, nem Sherlock Maryt nem tudja úgy átverni lehengerlő zsenialitásával, mint a vajszívű Johnt. A youtube-ról leste az egészet.
De a szalvéták attól még szépek, Mary a sidney-i operaházat kéri.
---
Ekkor rezegni kezd a telefonja. fölveszi és egy „jaj, Beth de jó, hogy hívsz" kiáltással kimegy a szobából.
John továbbra is a foteljében punnyad, de Beth nevének hallatán rögvest „WTF, itt valami baj van” fejet vág, mesterien. Megy is Mary után a konyhába.
Nincs is Beth nevű barátunk, mi a baj? Mary Sherlockért aggódik. Nem normális dolog, ha a híres detektív szalvétahajtogatási technikákat tanul a youtube-ról. Ez egészen biztosan azt jelenti, hogy retteg attól, mi lesz John és Mary esküvője után. Fél, hogy minden megváltozik majd.
John menjen, és mutassa meg neki, hogy ez nem igaz, hogy maradnak a régi szép idők. Induljanak együtt nyomozni. Most.
---
Sherlock időközben egy hadirakománynyi sidney-i operaházat hajtogatott, úgyhogy itt tényleg tenni kell valamit.
John persze nyomozni vágyott már mióta, de azért kicsit színpadiasan, nehezen kezd bele. Rohadtul elege van már a parfümökből, a koszorúslányok ruhájából és a mű ízű tortákból, úgyhogy arra kéri Sherlockot juttassa ki innen gyorsan,
válasszon egy ügyet a több százból, amellyel megkeresték,
és induljanak már nyomozni.
Sherlock értetlenkedik egy csöppet, de persze titkon ő is erre vágyik, úgyhogy „egyet se félj barátom, kiviszlek innen” kiáltással, elolvassa a gárdista levelét. A gárdista neve Bainbridge.
Azért ír Sherlocknak, mert valaki zaklatja. Mármint a London, baby felkiáltással őt fényképező lelkes turistákat természetesen már megszokta, de ez a férfi más, ez a férfi minden lépését figyeli.
Ez érthető módon nagyon zavarja Bainbridge-et, de a feletteseinek nem mer szólni, fél, hogy nem vennék komolyan, ezért fordult Sherlockhoz.
Sherlocknak és Johnnak is tetszik az ügy, már pattannak is, hogy csapot, papot, Maryt hátrahagyva nyomozzanak.
Sherlock azért bizalmasan közli Maryvel, hogy ő akkor most kiviszi a friss levegőre Johnt.
Persze a felszínen Mary csak azt tudhatja, hogy most éppen nagy zokni vásárlás lesz. Vagy nyakkendő. Tök mindegy.
A lényeg, hogy mindkét férfi úgy búcsúzik Marytől, hogy szavak nélkül azt mondja: „ugye, milyen jól megoldottam a helyzetet?”.
Mary szinte anyai örömmel helyesel, pedig igazából ő áll az egész mögött.
RSS Feed
