Sherlock lábadozik, Janine benéz hozzá. A nő eladta a történetét minden olyan bulvárlapnak, amelyik nem Magnussen tulajdonában van, szépen keresett vele, vesz is egy kis nyaralót Sussexben mindjárt.
Szerinte amúgy Sherlock egy szívtelen, manipulatív tetű.
Sherlock szerint Janine egy pénzéhes bulvárkurva.
Szép pár lennének, én mondom.
Pár percig még bántják egymást (és kiderül, hogy Sherlock még mindig szűz), de Janine végül csak ennyit mond: csak nem kellett volna hazudnod nekem, barátok lehetünk volna.
És én most úgy érzem, igaza van, Janine Sherlock szövetségese is lehetett volna, ha Sherlock megbízik benne.
Janine távozik, Sherlock pedig lejjebb tekeri a morfium adagolót, mert gondolkodnia kell, és az beszívva nem megy.
Mary Watson, ki vagy te?
---
Lestrade érkezik a kórházba, jött (kár)örömködni Sherlock állapota felett, le is akarja videózni a szegény beteget.
(A videót meg gondolom, fölnyomná a youtube-ra. Ilyen kedves ember ez a Greg, na.) Azonban nincs kit levideózni, Sherlock eltűnt!
Mycroft, Lestrade, Anderson, Mrs. Hudson, Molly mindenki
úgy gondolja, tudja, hol rejtőzik Sherlock, ha magányra vágyik.
De senki sem találja a nyomozót.
---
Lestrade, Mrs. Hudson és John a 221B-ben ötletelnek. Tuti, hogy Sherlock tudja, ki lőtte le, hiszen szemben állt vele. De akkor miért titkolózik? Csak nem védi azt, aki lelőtte őt?
Lestrade tovább indul, John pedig érzékeli, hogy a fotelja visszakerült a helyére. Sherlock tehát úgy gondolja, hogy John hamarosan visszaköltözik.
John elgondolkozva bámul egy Clair de la Lune parfümös üveget, kezd összeállni a kép. Csörög John mobilja, Sherlock hívja…
---
Mary az utcán keresi Sherlockot, megállítja őt egy koldus. Billy az. Bizony, csak Mary jutott el oda, ahova senki más, Sherlockhoz.
Billy ad egy telefont Marynek, Sherlock már hívja is a nőt.
Kiderül, hogy ebben az utcában van néhány nagyon különleges ház. Jobban mondva nem is házak, csak homlokzatok. A házakat már rég lebontották, hogy a metró közlekedhessen, de homlokzat, és néhány szűk folyosó megmaradt.
Mary is olyan, mint ezek a homlokzatok, nem tudod, valójában
mi rejtőzik belül, mert a valóságot eltakarja, álcáz, hazudik.
Ja, az üres házak Sherlock tulajdonában vannak, kártyán nyerte őket.
---
Sherlock kivetíti Mary arcát a homlokzatokra, mert néha kell egy kis színpadiasság. Lépj be, Mary, beszélnünk kell.
Mary bemegy a szűk folyosóra, Sherlock a folyosó végén ül a sötétben, tulajdonképpen nem is látjuk az alakját, csak a hangját halljuk.
Kiderítette, hogy Mary Morstan egykor halva született,
az a nő, aki most előttünk áll, ellopta a személyazonosságát.
Mert az a nő, aki most előttünk áll, menekül valaki elől.
A nőnek szuper a memóriája, szuperül lő (Sherlockot sebészi pontossággal lőtte meg, hogy még éppen ne haljon meg)
és egészen biztosan van a múltjában valami, amit titkol.
De miért nem rögtön hozzám jöttél, Mary? Segíthettem volna.
---
Sherlock a folyosó másik oldaláról közelít, Mary mögött.
Akkor az ott a sötétben egy bábu? Cseles.
Nem segíthettél volna, Sherlock. Mondja Mary.
Akkor John is megtudta volna a titkomat,
és akkor örökre elveszítettem volna őt.
John nem tudhatja meg, hogy hazudtam neki.
Késő. Mert Sherlock még annál is cselesebb volt.
A sötétben nem egy bábu ül, hanem maga John Watson,
fölhajtott gallérral, és fölborzolt hajjal.
Nagyon jól néz ki, egyébként, de érthetően nagyon mérges. Mindent hallott, mindent látott.
És nagyon szeretné tudni, hogy a felesége miért lő keresztül
úgy egy érmét, mint a legjobb bérgyilkosok.
---
Karácsony van. A Holmes házban öröm és boldogság honol.
Azaz Mycroft látványosan szenved attól, hogy Karácsony van, és otthon kell lennie a családjával, a végén még Nagy-Britannia összedől, ha nem figyel.
Sherlock magával hozta Billyt, Billy pedig arról cseveg, hogyha Sherlock meghalna, ő örököl mindent.
Mrs. Holmes kijelenti, hogyha rájön ki lőtte meg a fiát, szörnyeteggé változik és elintézi az illetőt. Ezek után teát visz az illetőnek, aki meglőtte a fiát.
---
Mary a kandallónál melegszik, és azt a matematikai könyvet olvassa, amit Mrs. Holmes írt.
Kiderül, hogy a Holmes családban a feleség és a két fiú a zseni,
az apuka pedig imádja őket, és jól tűri, hogy ő az átlagos,
jobban mondva normális a családban.
Mr. és Mrs. Holmes imádnivalóak, Mary el is olvad tőlük rendesen.
John lép a szobába, Maryt látványosan érdekelni kezdi a matematikai könyv.
RSS Feed
